Idén vettem először részt a HBLF ROMASTER Tavaszi táborában. Így érettségi előtt állva kételyekkel küszködve indultam neki Debrecenbe tartó utamnak a hajnali eme csütörtöki nap hajnali óráiban. Kaposvárról 3 óra utazás után Budapesten találtam magam a Déli pályaudvaron, ahol Eszter és Flóra vártak. Innen egy 2 és fél órás autóút után megérkeztünk Debrecenbe, az Aranybika Hotelbe. A város egyszerűen gyönyörű volt, még soha nem jártam itt. Itt találkoztam először más diákokkal, akik már a program résztvevői voltak. Nagyon szimpatikus volt mindenki. Örültem, hogy nem én vagyok egyedül, akinek ez egy teljesen új élmény volt. Két ágyas szobákban szállásoltak el minket. A szobatársam Jenifer lett, aki szintúgy „újoncnak” számított. Amint kipakoltunk már megtaláltuk a közös hangot, és nagyon jól kijöttünk. Miután lepakoltunk, indulhattunk is a céglátogatásra a National Instrumentshez.
Amikor először hallottam róla, elég kétkedve fogadtam, mivel bennem mindig az a tudat volt, hogy az ilyen vállalatok csakis mérnöki beállítottságú embereknek vannak kitalálva. De szerencsére tévedtem. Saját meglepetésemre is, nagyon érdekesnek találtam az egész gyártási folyamatot, az egész vállalat felépítése és működése elismerésre méltó. Ezután ebédeltünk egyet, ahol alkalmunk volt jobban összeismerkedni a többi diákkal. Ennél az ebédnél éreztem először igazán, milyen jó kis csapatnak válhattam a tagjává. Eszmecserét folytattunk, rengeteg közös témát találtunk. Az ebéd után két előadáson vettünk részt, melyek során hallhattunk a cég szerkezetéről és megismerhettük a karrierlehetőségeket is. Számomra nagyon fontos volt és nagyon elgondolkodtató, amikor magának a karriernek a fogalmát, jelentését vizsgáltuk. Új szempontokkal és gondolkodásmóddal ismerkedtem meg.
Az esti program mozi volt. Megnéztük a Rio című animációs filmet 3D-ben. Nagyon aranyos kis mese, szívből ajánlom mindenkinek. A vacsoránkat a Flaska vendéglőben töltöttük. Igaz, hogy sokunknak már soknak bizonyult a vacsora mennyisége, de minőségére nem lehetett panasz. A vacsora alatt is nagyon jól el tudtunk beszélgetni asztalpartnereinkkel, nekem személy szerint Eti és Jeni voltak azok. A hotelbe 21:45 körül értünk vissza. Személy szerint már elég fáradt voltam, de egy kis játékra sosem lehet nemet mondani. A hallban 2 csoportra oszlottunk. A csoport egyik fele Scrabble-t játszott, a másik fele - melynek én is tagja voltam- Tabuzott. Nagyon jól eljátszottunk, de egy játék után rajtam már úrrá lett a fáradtság. Másnap a reggeli nagyon finom volt, mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő étket. A napunk városnézéssel kezdődött. Sok információt megtudtunk a város nevezetességeiről, csak sajnos a felújítások és az ünnep miatt nem sok minden volt látogatható. Nagyerdőben szabad programunk volt. Kémlelhettük a festői tájat, mert tényleg volt mit. Amikor már nem nagyon tudtunk mit csinálni Eszterékkel nekiláttunk a virágfűzésnek, ami szemmel láthatóan jól lekötött mindenkit. Vétek lenne kihagyni azt is, milyen jót hintáztunk, és persze, hogy a rúdmászásban, mint kiskorom óta mindig, most se jeleskedtem. Az ebédünk megint nagyon finom volt, és nagyon bőséges. Ennél az ebédnél, már úgy beszélgettünk, csevegtünk, mintha régi ismerősök lennénk. Nagyon jól éreztem magam. De sajnos a programunk ezzel véget is ért. Felszálltunk a villamosra, megcélozva a szállodát, ahol a csomagjaink vártak.
Az egész tavaszi tábort egy nagy élménynek könyveltem el. Új emberekkel ismerkedtem meg. Úgy érzem új barátokat szereztem. Öröm volt látni emberekben mekkora tenni akarás és elkötelezettség van a jövőjük építése felé. Gondolok itt első sorban Kalányos Ricsire. Egyszer szeretnék én is ilyen öntudatos és elszánt lenni, nem mellesleg ilyen háttértudással…
Nagyon boldog vagyok, hogy mindenkit megismerhettem, kit kevésbé, kit jobban. Bízom benne, hogy a nyári táborban újra találkozunk és még több „csapattagot” ismerhetek meg.
Igen, csapattagot, mert ez nagyon jó kis csapat, melyre nagyon üszke vagyok, hogy én is a részesévé válhattam.