A programba kerülésem után az idén vehettem először részt a HBLF ROMASTER nyári táborában.
Az idei tábor a Csillebérci Ifjúsági és Szabadidőközpontban zajlott. A diákokat Kincső, Flóra és Eszter várta a különböző előre megbeszélt helyeken. Engem személy szerint Flóra várt a Keleti pályaudvaron a már odaérkezett diákokkal.
Azokkal az emberekkel akikkel már az előző táborban megismerkedtünk, rég nem látott ismerősként üdvözöltük egymást. Az úgymond „újakkal” hamar közös hangot találtunk.
Taxival jutottunk el a szabadidőközpontba. Itt találkoztunk a többi diákkal is, akik úgyszintén taxival érkeztek a szállóra. Megérkezésünk után el is foglaltuk szobáinkat, rajtunk kívül még 2 emberrel. Ezután helyben megebédeltünk, s egy kulturális délutánnak nézhettünk elébe.
Először az Agyaghadsereg Kiállítást látogattuk meg. A kiállított tárgyak s maga a múlt hangulata mindenkit megigézett. Elvégre nem mindennap láthat ilyet az ember. A régmúlt felidézésére mindenki hamarabb megéhezett mint ahogy a vacsora be volt ütemezve, ezért még a hajókázás előtt megejtettük azt. Az aznap legszebb része a Dunán való hajókázás volt. A látvány mindenkit lenyűgözött, olyannyira hogy még a társalgás is elhanyagolódott. A szállásra visszatérve akinek volt még kedve s ereje társasjátékozhatott.
Másnap a tréningekre helyeződött a hangsúly. Elsőnek a Momentán Társulat szervezésében kovácsolódhatott össze a csapat. A napnak ez volt a legmozgékonyabb s számomra a legszínesebb programja. Játékos módszerek útján mindenki nevét megtanultam. Ebéd után belevágtunk Görög Ibolya Protokoll és Viselkedéskultúra tréningjébe. Itt már nem a felszabadult hangulat volt a jellemző, mindenki figyelt arra, hogy hogyan üljön. A feszélyezettség ellenére sok mindent megtudtunk a helyes viselkedésről és öltözetről. A nap végén a Sambosi- Törley Jazzfesztiválon hallgattuk Kozma Orsi Quartet koncertjét.
A csütörtök a Junior Achievement Magyarország tréningjével kezdődött. A tesztek kitöltése után talán mindenki egy kicsit jobban megismerhette magát. Ezt követően Flórával és Eszterrel töltöttünk egy órát. Szituációs játék útján saját magunk is tapasztalhattuk, hogy milyen dolguk is van egy-egy diákkal. Mindenkinek világossá vált, hogy segítőkésznek, lényegretörőnek és kezdeményezőnek kell lennünk, hogy kicsit megkönnyebbítsük a munkájukat s, hogy nekünk is jobb legyen.
Ezért meg is szeretném köszönni nemcsak azt hogy elvégzik a feladatukat értünk, hanem azt is hogy milyen hozzáállással teszik azt.
Visszatérve a naphoz, a Regionális Környezetvédelmi Központba is ellátogattunk. Itt egy előadás részesei voltunk, melynek témája a klímaváltozás volt. Nemcsak az előadás, hanem már maga az épület miatt is érdemes ellátogatni. Nem mellesleg meginvitáltak minket vacsorázni is. A napot megkoronázva a szabadban gitárszó mellett énekelgettünk.
Elérkezett a kedvenc napom a péntek. Először a Vodafone-ban ismerhettünk meg számos dolgot a cégről. Három előadáson vettünk részt. A legtöbbünknek a brandes tetszett a legjobban. A szakképzett emberek mellet találkozhattunk egy „közülünk valóval” is, Bogdán Biankával. A nyáron a Vodafone-nál tölti gyakorlatát. Pár szóban ő is ismertette, hogy mi dolga van a cégnél. Meglepő volt hallani, hogy scannelésnél komolyabb dolgokat is rábíznak. A közös ebéd után Vodafone-s ajándékokkal is megleptek minket. Majd a MNB épületébe és látogatóközpontjába nyerhettünk betekintést. Már maga az épület lenyűgözött mindenkit. A látogatóközpontból sok emléktárggyal térhettünk haza, melyeket saját magunk készítettünk. Sajnos a Budavári Labirintusba nem tudtunk ellátogatni, ezért az állatkertbe vettük az irányt. Vacsora után a Margitszigeten lévő szabadtéri színházban néztük meg a Robin Hoodot. Nekem nagyon nagy élmény volt, hisz olyan színészeket láthattam a színpadon, mint pl.: Kovács Áron (főszereplő volt), Forgács Péter, Hajdú István, Gesztesi Károly, aki fiával lépett a színpadra.
Utolsó nap délelőttjén kalandpark és szabadprogram közül választhattunk. Ebéd után elérkezett az elválás ideje. Újból megérkeztek a taxik és mindenki elindult a neki megfelelő állomásra. Remélem, hogy a következő táborokban is részt tudok venni, s azt is, hogy egyre több és több diákot ismerhessek meg.
Fontosnak tartom, azt hogy részt vehetek az ilyen táborokban, hisz így érezheti igazán azt az ember, hogy részese a programnak ill. egy közösségnek, ahol hasonló diákokkal tarthatja a kapcsolatot.