Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen ennek a beszámolónak az első mondata. Miután leírtam, jöttem rá, hogy már megvan, így nyugodt szívvel kezdhetek neki élményeim bemutatásának.

Először talán… Nem, inkább nem… Illetve mégis. Némi bizonytalanság után úgy döntöttem, hogy egy híres tudós szavait fogom szabadon idézni. Einstein azt mondta, hogy egyetlen óra, amit krumpli pucolással töltesz, felér másféllel, viszont egyetlen óra, amit egy széplány társaságában töltesz, mindössze féllel. Ezzel magyarázta híres elméletét, a relativitást. Semmi sem mutatja jobban azt, hogy ez a megállapítás mennyire igaz, mint a 2011-es nyári Romaster Tábor, ahol mindössze 6 napot voltunk együtt, de nem tűnt többnek 3-nál…

Magam, mint egy új diák, először vettem részt ezen a Táboron. Elsőre némileg újként hatott a társaság. Korábbi tapasztalataim alapján egy széthúzó, egyéniségektől mentes, az élet gondjaitól terhelt csapatra számítottam, de csakhamar beláttam – az én legnagyobb örömömre- , hogy egyetlen sztereotípiám sem volt igaz. Mindenki kedves, megértő és rendkívül összetartó volt. Új barátságok köttetek. A tábor végén volt olyan, akitől öleléssel búcsúztam el.

Maguk a programok rendkívül érdekesek és látványosak voltak. Egyik kedvencem volt a Tábor nyitányaként induló szituációs tréning, melyet a Momentán Társulat 3 tagja vezényelt. A játékos feladatok alatt megismertük egymást, magunkat és környezetünket is. Külön szeretném megemlíteni azt a szituációs feladatot, mellyel a társaság valamely tagjának kellett megszervezni a születésnapját, majd mindezt 3 szóban összefoglalni. A mi képzeletünkből egy – a tudomány mai állása szerinti – lehetetlenség született, mivel mi egy vagon romlásban lévő paradicsommal szerettünk volna kiutazni Kínába. Miért pont Kína? Miért ne? Persze nem gyalog, és nem is vonattal, hanem egy szigorúan szabályozható hurrikánnal. Ha meg már úgyis ott vagyunk Kínában, érdemes lenne enni egy Nagyfal-atot… A többit nem mesélem el, ezzel is megóvva az olvasó szellemi állapotát.

További programjaink között szerepelt hajókirándulás, állatkert, színházlátogatás, protokoll és viselkedés kultúra tréning, kalandpark, és még sorolhatnám… Mind-mind érdekes, és a maga nemében tökéletes program volt.

Mint azt a többiek beszámolója alapján megtudtam, idén is a Csillebérci Ifjúsági Központ adott otthont a tábor lakóinak, köztük nekem is. Egyik éjjel kissé éhesebbnek éreztük magunkat, így a tábor szervezőit kértük, ha lehet, még gondoskodjanak utóvacsoráról. Ez a „gondoskodás” olyan jól sikerült, hogy nem csak mi, de még a recepciós, sőt, a megmaradt maradékokból az egyik szervező kismacskája is jól lakott. Mindez azért vált lehetővé, mert a szervezők 8 pizzát rendeltek, 19 fő számára (14 diák +5 szervező). Mondhatná valaki, hogy az nem is sok, de még nem említettem egyetlen pizza átmérőjét, amely nem volt kevesebb 60 cm-nél.

Egy gyors matek után hamar kiderül, hogy egy emberre átlagosan 0,48 m2-nyi pizza jutott, ami azért több mint amennyit elsőre képesek voltunk megenni. A rekorder evőbajnok ( aki nem én voltam ) egymásután képes volt 5 szeletet megenni a 8 szeletes pizzából, de több neki sem ment. A megmaradt pizzát eltettük, majd másnap reggeli után folytattuk a majszolást…

Ezzel a képpel zárnám a beszámolóm, és még egyszer kiemelném, hogy ez a tábor mennyire csodálatos és látványos volt.